Országtérképek

A török hódoltság mintegy 150 évig tartó időszakában rendszeres és nagyobb területekre kiterjedő országfelmérésre a szinte állandó háborús viszonyok közepette nem kerülhetett sor. Csupán helyi, illetve regionális, a határvédelmi rendszerhez kapcsolódó, állapotfelmérő, a hadmérnökök által készített, titkosan kezelt és többnyire kéziratban maradt térképek születtek. Így a korszak nyomtatott térképein, Nyugat- és Közép-Európa műhelyeinek alkotásain, az ország geográfiája-topográfiája – a 16. század első felében készült alapforrásokként szolgáló térképekéhez képest – a század második felében, illetve a 17. században alig változott. A kisebb tartalmi változások, módosítások – azok is döntően a 17. század közepének, második felének térképein –, lényegében a települések névanyagának jobbítására szorítkoztak.

A 17. század nagy részében, a török hódoltság, valamint a törökellenes felszabadító háborúk (1683–1699, 1716–1718) évtizedeiben az országot bemutató nyomtatott térképek általában egy-egy háborús időszak eseményeihez kapcsolódóan jelentek meg. Válogatásunkban e háborús időket a 17. századi német kartográfia jeles kiadójának, Jakob Sandrartnak (1630–1708) Magyarország-térképe, valamint három vezető holland kiadó, Joan Blaeu (1598–1673), Frederick de Wit (1630–1706) és Peter Schenk (1693–1775) térképei képviselik.

Az ország földrajzi-topográfiai viszonyait pontosító terepi felmérések már a felszabadító háború idején, az 1690-es években megindultak, majd az 1730-as években, a kor jeles mérnöke, Mikoviny Sámuel (1698–1750) által végzett megyetérképezésekkel folytatódtak. E felmérések, továbbá a század második felében, az 1770–90-es években a megyék földmérő mérnökeinek térképezései voltak azok a fő források, amelyekre a nyomtatott országtérképek készítői és kiadói leginkább támaszkodhattak.

Virtuális kiállításunkban a századvég, illetve a századforduló legszebb országtérképeiből láthatunk fontos alkotásokat, így a korszak jelentős földmérő mérnökének, Krieger Sámuelnek (1730 körül – 1790 körül) Pozsonyban megjelent országtérképét. Bemutatjuk ezen kívül a hazai térképkultúra kiépítésében a század második felében meghatározó szerepű Korabinszky János Mátyásnak (1740–1811) egyik fontos térképét is. A kis válogatást a századforduló legjelentősebb osztrák kartográfusának, Johann Marx von Liechstenstern-nek (1765–1828) 1804-ben szerkesztett és Bécsben kiadott műve zárja.

Nyil