A gyűjteményről

Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) 1802. november 25-én írta alá Bécsben azt az okiratot, mellyel gyűjteményeit – így térképgyűjteményét is – a hazának adományozta. Míg Európa nyugati felén a nemzeti gyűjtemények jobbára királyi és fejedelmi könyvtárakból fejlődtek ki, a kontinens középső részén inkább társadalmi vagy magánkezdeményezésre jöttek létre. Magyarországon Széchényi gróf, a felvilágosult arisztokrata vállalta a feladatot, hogy saját anyagi erejére támaszkodva létrehozzon egy hungarikagyűjteményt, mely később a nemzeti könyvtár alapja lett. A grófi adomány révén 1802-ben létrejött könyvtár használatát segítendő Széchényi Ferenc az egyes gyűjteményrészek (könyvek, kéziratok, érmék, térképek és metszetek) katalógusait is kiadta, illetve ezeket kiadni szándékozta.

A könyvek és kéziratok katalógusai el is készültek, a térképek, metszetek és címerek jegyzéke azonban nem jelent meg sem az alapítást követő években, sem a későbbi évtizedekben. E hiány felismerését követően az alapítói adományozás 2002-ben megünnepelt 200. évfordulójára készülve született a döntés, hogy ezt a mulasztást pótolni kell.

A feldolgozói-leírói munka első, kézzel fogható eredményeként 2002-ben látott napvilágot a katalógus első kötete, mely a kéziratos térképek és atlaszok leírásait és fotóit tartalmazza. 2011-re azonban a folytatás, a gyűjtemény nyomtatott térképeinek és atlaszainak feldolgozása is, azaz egy több éves leíró munka a végéhez, és a katalógus kötetének szerkesztési munkálataihoz ért. E jelentős állomás adta az apropóját az ekkor indult térképkiállítás-sorozatnak, melynek részei virtuális kiállításunk alapjául szolgálnak.

Az alapítói gyűjtemény egy, a világ egészét átfogó világatlasznak, szakmai kifejezést használva, kozmográfiai atlasznak tekinthető, amely nemcsak geográfiai és topográfiai térképeket, de a világ kisebb vagy nagyobb területeinek, vagy épp szokatlan témáknak a térképi ábrázolásait is tartalmazza.

A gyűjtésnek részben ez a kozmográfiai szemlélete okozhatta, hogy e sok kötetes „világatlasznak” csak egy töredéke magyar vonatkozású kartográfiai dokumentum, s így nem is igen illik bele a könyvtár nemzeti jellegét hangsúlyozó értékelések keretébe. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az alapítás óta eltelt két évszázad során oly kevés figyelem fordult az alapító térképgyűjteményének feltárására, miként a nem-hungarika térképanyag értékelésére és közreadására sem.

Nehéz pontosan meghatározni a gyűjtemény méretét, a hozzá tartozó művek mennyiségét. A korabeli dokumentumok adatai szerint Széchényi gróf mintegy 6000 darabos, a kor legnagyobb európai gyűjteményeivel összemérhető nagyságú kollekciót hozott létre és adományozott a nemzetnek. A gróf által tervezett és az írott források szerint a már nyomtatásra kész állapotban lévő térkép- és metszetkatalógus azonban nem maradt fenn, sorsa ismeretlen; továbbá az eredeti gyűjteményt is részekre bontották, így pontos adatokat nem tudunk mondani. Az eddigi ellenőrző vizsgálataink azt mutatják, hogy jelenleg a gyűjteményünkben őrzött, az egykori Széchényi-adomány részét képező művek száma mintegy 2700-ra tehető, ami körülbelül 3400 térképlapot ill. darabot jelent.

Széchényi gróf a térképgyűjteményét két részletben adományozta a nemzetnek: 1802-ben egy kisebb, döntően hungarika jellegű gyűjteményt, majd 1819-ben a soproni könyvtárában őrzött, alapvetően nem hungarika műveket tartalmazó gyűjteményét. A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a gróf az 1802-es adománylevelében hangsúlyozta, hogy tovább szándékozik gyarapítani a könyvtárnak adományozott gyűjteményeit. Majd 1827-ben apja végakaratát követve Széchényi Lajos gróf is alapítványt tett e cél folytatása érdekében. Így aztán a későbbiekben megvásárolt térképek is a gyűjtemény részeivé váltak, s többnyire csak megjelenési évük alapján tudható, hogy a gyarapodás mely korszakában kerültek a Széchényi-gyűjteménybe. Az 1802 és az 1827 utáni beszerzéseket ugyanis 1849-ig általában a régi Széchényi-pecséttel jelölték.

Az egykori grófi, majd végakaratából utódai által tovább gyarapított Széchényi-gyűjtemény a könyvtár térképállománya mindmáig meghatározó részének, alapgyűjteményének számít. A gyűjtemény részeként őrzött, az egyetemes kartográfiatörténet értékeinek sokaságával pedig – joggal mondhatjuk – méltóképpen járul hozzá a ma már több mint 210 éves nemzeti könyvtár rangjának emeléséhez.

 

Nyil