A protestánsüldözéseknek egy különös fejezete, az ún. Camisard-felkelés a 18. század elején Dél-Franciaországban, Cévennes hegyvidéki tájain zajlott. A hugenottáknak nevezett francia protestánsokat védő, egykor IV. Henrik uralkodó által 1598-ban Nantes-ban kiadott rendeletet XIV. Lajos 1685. október 22-én visszavonta. Ezután az országban megkezdődött a protestánsok üldözése, ami végül is a hugenották tízezreinek emigrálásához vezetett.

A távoli elzárt hegyvidék döntően paraszti lakossága azonban az üldözésekre és megpróbáltatásokra idővel felkeléssel válaszolt. A nyílt fegyveres harcok 1702 júliusában indultak, és a felkelők kezdetben sikeres, ma úgy mondanánk, gerillaharcot folytattak az ellenük küldött reguláris királyi csapatokkal. A lázadókat sajátos viseletük, egy ingszerű köpeny helyi neve után camisard-oknak nevezték. A felkelés leverésére 1704-ben az épp zajló spanyol örökösödési háború hadszíntereiről rendeltek csapatokat, Claude-Louis-Hector de Villars (1653–1734) tábornok vezetésével, de a harcok csak az 1710-es évek közepén, XIV. Lajos halála után jutottak nyugvópontra.

A felkeléssel kapcsolatban 1703-ban és 1704-ben számos térképet adtak ki, mind párizsi, mind amszterdami kiadók. Itt a párizsi Jean-Baptist Nolin (1657 körül –1708) által megjelentetett, a vidék úthálózatát hangsúlyozó térkép látható. Magára a felkelésre, annak eseményeire csupán a címfelirat, valamint a díszes címkeret hegyvidéki tája és különleges öltözetű fegyveresei utalnak.