A magyar kartográfiatörténet és történeti földrajz különleges értéke az itt látható térkép, amely a honfoglalás kori Magyarországot Anonymus Gesta Hungarum című műve alapján mutatja be. Készítője a kiváló 18. századi csillagász, Hell Miksa (1720–1792), akit a csillagászat mellett a magyar nyelv és történelem is mélyen érdekelt.

Az Anonymus-Gestát az 1746. évi első kiadása utáni évtizedekben mind a művelt közönség, mind a történészek a magyar honfoglalás története fontos forrásának tekintették. A Gesta adatait már 1751-ben Tomka Szászky János (1692–1762), a pozsonyi evangélikus líceum tanára egy kisméretű, vázlatos, tanulók számára készített térképén (Hungaria seu Turcia in octo capitaneatus) felhasználta. Hell Miksa érdeme azonban, hogy a Gestában található település- és domborzati nevek földrajzi helyzetét – egy nagyméretű térképen – kísérelte meg azonosítani az anonymusi mű nem könnyen érthető földrajzi utalásainak megértését segítendő.

A térképen Hell a Gesta helynevei mellett a modern településneveket is feltüntette, a címkeretben pedig Árpád vezér pajzsra emelését, azaz vezérré választását és az Anonymus szerinti hét magyar és hét „kun” törzsfőt láthatjuk.

Hell térképe döntően csak az 1802-ben Cornides Dániel (1732–1787) történész Vindicae anonymi Belae regis notarii című művének mellékleteként, Gottfried Prixner (1746–1819) által metszett és Budán megjelent változatában ismert – nem csak a szélesebb közönség, de az Anonymus-művel foglalkozók körében is. A Széchényi-gyűjtemény azonban a mű két korai változatát is őrzi, az itt látható legkorábbi, 1771-ben a bécsi Anton Schlechter által rézbe metszett, és az 1772-ben a szintén bécsi Gabriel Ruderstorffer által készített változatát.

(A kiállított példány, mint azt a térkép keretén kívül látható latin felirat mutatja, már a könyvtár alapítása után, 1813-ban került a Széchényi-gyűjteménybe, a kor neves vízépítő mérnöke Kiss József adományaként.)