A Lengyel Királyság első felosztásának allegóriája (1773)
Johannes Esaias Nilson

Az európai politikatörténet különös fejezetét alkotja Lengyelországnak a 18. század utolsó harmadában – a vele szomszédos hatalmak – Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom – által történt felosztása. A század közepére Poroszország és a cári birodalom katonai nagyhatalommá vált, és az ekkor a kontinens „beteg emberének” tekintett, belső gondokkal és politikai zűrzavarral küszködő Lengyelországot előbb hatalmi befolyásuk körébe vonták, majd három alkalommal, 1772-ben, 1793-ban és 1795-ben felosztották. A területi gyarapodás és a hatalmi egyensúly biztosítása érdekében a Habsburg Birodalom is csatlakozott az osztozkodókhoz.

A kontinens földrajzi, politikai, gazdasági és katonai viszonyait gyökeresen átalakító eseményeket az európai közvélemény élénk figyelemmel követte. Az egyes országok térképkészítő és -kiadó műhelyei pedig sorra adták ki a tervezett és a már bekövetkezett területi változásokat ábrázoló térképeiket.

A száraz és tényszerű adatokat közlő kartográfiai művek mellett azonban megjelentek olyan allegorikus alkotások is, amelyek a térbeli változások helyett az események főszereplőit és a felosztást illető közvélekedést helyezték előtérbe invenciózus, művészi kvalitásokkal is rendelkező alkotásaikon.

Az itt bemutatott nyomat is ezek közé sorolható. Alkotója és kiadója a kiváló 18. századi augsburgi metszetkészítő és -kiadó, Johannes Esaias Nilson (1721–1788). A finom metszésű nyomat Lengyelország első felosztását mutatja be, tömör metaforikus képbe sűrítve az események lényegét. A főszereplők: II. Katalin (1729–1796) orosz cárnő, II. Frigyes (1712–1786) porosz király és II. József (1741–1790) német-római császár a Lengyelországot képviselő térképen az épp birtokukba vett részekre mutatnak, miközben a negyedik államférfi, aki a szakirodalom szerint az orosz államférfival, az eseményekben fontos szerepet játszó Nyikita Ivanovics Panyin gróffal (1718–1783) azonosítható, farizeus arcátlansággal az égi jóváhagyás hírnökére mutat. Az alkotó azonban a metszet ezen lehetséges olvasatát a klasszicista stílusú grafikai kellékek és sablonok segítségével ügyesen elrejti – amit bizonyára jó okkal tett.