Engelbert Kaempfer (1651–1716) német orvos, természetkutató, utazó a holland Kelet-Indiai Társaság orvosaként két évet töltött az 1690–1692 években Japánban a társaság Dejima-i kereskedelmi állomásán. E nem túl hosszú időszakot Kaempfer az ország történelmének, kultúrájának, állat- és növényvilágának, orvoslásának szisztematikus megismerésével töltötte. Két alkalommal, 1691 és 1692 tavaszán, tagja volt a társaság küldöttségének a császári udvarban tett éves tisztelgő látogatásain is, mely alkalmakat felhasználva Kaempfer személyes tapasztalaival egészítette ki ismereteit a világtól elzárkózó országról. Kéziratban maradt írásait 1727-től angol, francia és holland nyelvre fordítva többször is kiadták. Ezek a nyomtatott kiadások jelentős hatással voltak a távoli Japán földrajzának, társadalmának, szokásainak és mindennapi életének európai megismerésében.

A mű részeként, Kaempfer kéziratos rajzai és térképei alapján, Johann Gaspar Scheuchzer (1702–1729) szerkesztésében a mű angol kiadásának (1727) részeként nagyszámú szemléltető ábra és térkép is megjelent. Így egy hétlapos úttérkép is, amely a holland küldöttség és Kaempfer utazásának útvonalát mutatja be. A térképsorozat célja Kaempfer útleírását segített követni, hiszen a szerző igen részletesen írta le a megtett utat, az út menti településeket, látnivalókat, az ország úthálózatának sajátosságait és az utazás eseményeit, történéseit.

Az úttérkép itt látható szelvénye, már a holland kiadásokban (1729, 1733) közölt változatában, az utazás utolsó szakaszát, a főváros, Edo (a térképen Jedo, a mai Tokió) előtti mintegy 150–200 km-es szakaszt mutatja be. A 18. század első felének-közepének egyik jelentős amszterdami térképkiadója, a Reiner és Josua Ottens vezette cég francia címekkel is kiegészítve az 1730-as években már önálló kiadványokként forgalmazta a térképsorozat szelvényeit.