A Szentföld (1735 k.)
Jacques Bonfrère, Covens-Mortier

A keresztény Európában a Biblia a vallási és kulturális élet mindenre kiterjedő hatású forrása volt. A bibliai események helyszínei iránt már a kora keresztény korszakban is az egyházatyák tudósi érdeklődéssel fordultak. Így tett a nagy tudású, a 3–4. század fordulóján élt Caesarea-i Eusebius (259/65 k. – 339/40) is, aki az Ó- és Újszövetség megértéséhez egy földrajzi művet írt. E mű negyedik része, az Onomasticon (Névszótár) Szent Jeromos (347–419/20) latin fordításában fennmaradt. Jacques Bonfrère (1573–1643) vallon jezsuita szerzetes az Eusebius-Jeromos-i mű kritikai kiadását készítette el, amely 1631-ben Párizsban jelent meg. Ennek az Onomasticon urbium et locorum Sacrae Scripturae … c. műnek a mellékleteként jelent meg az a térkép, amely az itt látható szép, látképi hatású térkép közvetlen forrása volt. Előbb François Halma (1653–1722) adta ki 1707-ben az Onomastikon mellékleteként, majd Pieter van der Aa (1659–1733) másolta le a Halma-féle kiadás térképét, amelynek az 1735 körül Covens-Mortier kiadásában készült egy példánya az itt látható térkép.

Az északkeleti tájolású mű az Ószövetség korába kalauzolja nézőjét. Az Ígéret földjét birtokba vevő tizenkét héber törzs szállásterületeit, a városokat és falvakat láthatjuk a Libanon hegyeitől egészen a Nílus folyóig. A szép, díszes címkeret képzeletbeli jelenetében Mózest és Áront láthatjuk amint, még a honfoglalás előtt, tanulmányozzák a 12 felderítő elbeszélése alapján „megrajzolt” térképen az Ígéret földjének topográfiáját. Hasonló anakronizmussal a társaságukhoz tartozó római katona bizonnyal Eusebius korára, a Római Birodalom késői időszakára utalhat, amikor a birodalomban éppen az Eusebius-i mű készítésének időszakában, Constantinus császár (272–337) rendeletére (milánói ediktum, Kr. sz. 313) a kereszténység engedélyezett, elfogadott vallássá vált.