A Vörös-tenger kijárata Kelet-Afrika és az Arab-félsziget találkozásánál az Indiai-óceán kiterjedt kereskedelmi hálózatának az ókor óta stratégiai fontosságú területe volt. A terület a 8. századtól arab fennhatóság alatt állt. A 15. század végétől a portugálok többször is hosszabb-rövidebb időszakra megvetették lábukat a térségben, hogy a Vörös-tengeren át vezető arab kereskedelmi útvonalakat is ellenőrzésük alá vonják.

A régió nyugat-európai – döntően holland eredetű – tengerészeti műveinek forrásai a 16. század végétől kezdődően is elsősorban portugál kiadványok, térképek, navigációs művek voltak. Kereskedelmi forgalomban rendszeresen megjelenő tengerészeti atlaszok azonban csak a 17. század végétől készülhettek. A Kelet-Indiával folytatott kereskedelem ellenőrzése ugyanis 1602-től a holland Kelet-Indiai Társaság befolyása alatt állt, és a társaság érdekeit állami privilégiumok védték. Az amszterdami kiadók számára ezért igen nehéz volt a régióban hajózókat kiszolgáló térképekhez hozzájutni, saját térképeket készíteni és forgalmazni.

Itt a térségnek a 18. századi, a Van Keulen cég portugál forrásokra alapozott, információkban gazdag térképét láthatjuk. A térkép a Vörös-tenger és kelet-afrikai partok hajózási adatai mellett a régió kereskedelmében kulcsfontosságú szerepet játszó kikötőt, Mombasát, annak 1507-ben a portugálok által épített erődjét, valamint a Vörös-tengert Indiával összekötő tengeri útvonal fontos szigetét, Sokotrát külön melléktérképen is bemutatja.

A kiállított művet Gerard van Keulen (1678-1726) készítette, aki az 1705 és 1725 közötti években a Van Keulen cég térképeit jelentősen megújítva a cég piaci vezető szerepét megszilárdította. A kiadvány érdekessége, hogy a Van Keulen cég gyakorlatától eltérően, a térképet a szintén amszterdami kiadóval, Pieter Mortier-rel (1661–1711) közösen forgalmazták.