A navigációs célú tengerészeti kiadványoknak alapvetően három fajtáját különböztetjük meg. A keletkezését tekintve legrégibb változat a csupán szöveges navigációs segédlet, amit olasz készítőik már a középkor óta portolano-nak neveztek, az észak-európai térségben pedig routier (francia), rutter (angol) és leeskarten (holland) volt a nevük. A tengerészeti kiadványok másik alapvető típusa az ún. navigációs útmutató, amely a szöveges útvonalleírások és kikötő-megközelítési ismertetők mellett nagyszámú szövegközi partvonalprofilt és egy-egy tenger vagy partvidék hajózási térképeit is tartalmazta. E műveket a 17-18. századi holland kiadók többnyire Zee-Fakkel-nek vagy Zee-Spiegel-nek nevezték, míg a 18. századi angol kiadók pilot guide-oknak.

A tengerészeti kiadványok harmadik típusa olyan tengerészeti atlasz, amely lényegében csak hajózási térképeket tartalmazott. Egyes kiadók azonban földrajzi, ismeretterjesztő kiadvánnyá fejlesztve őket egy-egy földrajzi régió vagy akár az egész világ részletes földrajzi leírásaival is kiegészítették a kötetek térképeit.

Számos kiadó a standard, kereskedelmi forgalomban közzétett változatok mellett, egy-egy megrendelőnek egyedi tartalommal is összeállított atlaszokat. Itt egy ilyen kötetet láthatunk, amelyet a 18. század vezető amszterdami tengerészeti kiadója, a Van Keulen cég készített 1710 körül. A kötetnek a kereskedelmi forgalomba került atlaszoktól eltérően sem címlapja, sem navigációs bevezetője nincs, de térképeinek együttese egy teljes tengerészeti világatlaszt alkot.

Itt az atlasz Indiai-óceánt és a Csendes-óceán nyugati térségeit ábrázoló térképét mutatjuk be, amely hajózási térképtartalmak mellett Ausztrália korai holland felfedezéseit is feltünteti. A térkép 1680-ban jelent meg először, a Van Keulen cég azonban évtizedeken át forgalmazta, akár egyedileg árusítva, akár standard Zee-atlaszába illesztve.