A török kiűzésével az új határok védelmét is meg kellett szervezni a Száva, a Duna, a Tisza és a Maros folyók mentén. Horvátország török uralomtól mentes területén már korábban létrejöttek az ún. határőrvidékek (idegen szóval generalátusok), melyek katonai közigazgatási egységek voltak, s az Udvari Haditanács közvetlen irányítása alatt álltak. A 18. század második felére a következő határőrkerületek jöttek létre: Károlyvárosi határőrvidék (1746-tól: Likai, Otocsáci, Ogulini és Szluini ezredek), Báni határőrvidék (1745/46-tól: I. és II. báni ezred), Varasdi határőrvidék (1746-tól: Kőrösi és Szentgyörgyi ezred), Szlavóniai határőrvidék (1750-től: Gradiskai, Brodi és Péterváradi ezred, valamint a Sajkás kerület), Bánsági határőrvidék (Német-bánsági és Oláh-illír ezred), Erdélyben pedig a területileg nem elkülönülő székely és román határőrezredek. Ezek az egységek csak az 1867-es kiegyezés után, az 1880-as években szűntek meg, és olvadtak be a vármegyék területébe.

Ennek a szlavón határőrvidéket ábrázoló kéziratos műnek nemcsak a Széchényi-gyűjteményben ismerjük további másolatait, de számos példány megtalálható egyéb közintézményekben is. Ezt a példány Kaveggia tüzér rajzolta, vélhetően a 18. század második felében.