Erdély térképe (1707-1708)
Giovanni Morando Visconti

Alig csitult el a török háború zaja, 1703-ban máris újra a fegyvereké lett a főszerep. A II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) vezette rendi küzdelem célja elsősorban a nemzeti önrendelkezés megőrzése, vallási sérelmek orvoslása és a rendi kiváltságok védelme volt. A szabadságharc 1711-ig elhúzódott, s ugyan a nemzetközi helyzet alakulása s az ország kimerülése nem tette lehetővé a győzelmet, a kitűzött célok nagyobb részét még így is sikerült elérni.

A kéziratos térkép az erdélyi hadszínteret ábrázolja, melynek sorsa a Rákóczi-szabadságharc idején igen változékony volt, hol részben kuruc, hol teljesen császári kézbe került. Készítője Giovanni Morando Visconti (1652–1717) alezredes volt, aki 1699-ben Nagyszebenben már nyomtatásban is megjelentette fali nagyságú, nevezetes Erdély-térképét (Mappa della Transilvania...). E kiváló mű ezúttal is jó szolgálatot tett.

E kéziratos térkép datálásában a tartalom siet a segítségünkre, ugyanis Szászrégenben egy császári csapat, a Gronsfeld vértesezred volt elszállásolva, amely Görgény várának blokádját tartotta fent. A kuruc kézen lévő erősségbe a székely katonaság és a magyarországi palotásezred 1707 októberében beszorult, majd a császári hadak október 10. és 1708. március 10. között ostrom alatt tartották; ez alatt készült a térkép. Az ostrom akkor ért véget, amikor a kuruc parancsnok, Ráthonyi János elestét követően a védők áttörtek az ostromzáron, és átvágták magukat Magyarországra.