Szentpétervár, [1725–1727].

Matthäus Seutter

A 18. század elején Nagy Péter cár (1672–1725) birodalmi reformjai részeként meleg vizű tengeri kikötő és új, a nyugati kultúra értékeire épülő főváros építését határozta el. Az 1703 tavaszán a svédektől elfoglalt Néva-torkolatban még abban az évben el is indult a későbbi város magjának, a Péter-Pál erődnek az építése.

Matthäus Seutter élete során két térképet is készített (a másik térkép: Szentpétervár, 1744.) az új városról, melyek segítségével a város fejlődésének korai évtizedeibe pillanthatunk. Az 1725/1727-ben megjelent korábbi változat fő forrása Seutter egykori mesterének, Johann Baptist Homann-nak (1664–1724) 1720 körül megjelent térképe volt, amelyet Seutter a legfrissebb adatokkal egészített ki.

A város központját a kezdeti tervek a Néva folyó két ága közötti Vasziljevszkij-szigetre helyezték, itt épült meg, a sziget keleti csúcsán Péter cár kegyencének és Szentpétervár főkormányzójának, Alexandr Mensikov (1673–1729) hercegnek a palotája az 1710—20-as években. Péter cár sokkal szerényebb rezidenciája, a Nyári és a Téli palotában, a Névától délre fekvő Admiralitás-szigetnek az északkeleti csúcsában látható (A, B).

A térkép felső részébe helyezett melléktérkép a fiatal város tágabb környékét mutatja be, a Finn-öböltől a Ladoga-tóig. A tó déli partja mentén Seutter az 1719 óta épülő fontos vízi utat, a Ladoga-csatornát is bejelölte, amelynek első szakaszát 1725-ban adták a forgalomnak. A térkép jobb sarkában a régi svéd erőd romjai is láthatók.