Stuttgart, [1731–1740].

Matthäus Seutter

Stuttgart Délnyugat-Németország legjelentősebb városa. A Fekete-erdő és a Neckar folyó közelében, szelíd dombok között épült város a 14. század eleje óta a württembergi grófok, majd 1495 óta hercegek székhelye.  

A városról készült Seutter-térkép fontos térképtörténeti dokumentum, hiszen a modern idegenforgalmi térképek korai példájának tekinthető. Szerkesztője az utazó, a „turista” szemével tekint a városra, és az ő igényei szerint ábrázolja azt. A város nevek nélküli utcahálózatát és nagyszerkezetét (az óvárost és a két elővárost) csupán alapként és háttérként használja, hogy a kor utazójának szempontjai és igényei szerinti látnivalókat – a város fő épületeit és nevezetességeit – hangsúlyozza, emelje ki.

A jobb felső részen látható részletes leírás is, a térképi ábrázoláshoz hasonlóan a város, mai szóval, turisztikai jellegű összefoglalója, amely elsősorban a nevezetességekre (hercegi palota, alapítványi főtemplom, elővárosi lutheránus templomok) és az érdekességekre (az egykori, középkori lótenyésztési központ voltra utaló városcímer, az alapítványai főtemplom mint a württembergi grófok és hercegek temetkezési helye, a hercegi palota) tér ki.

A Seutter leírását folytatva hozzátehetjük, hogy a térkép jobb oldalán nagy kiterjedésű park közepén németföld egyik legjelentősebb reneszánsz épületegyüttese, a Georg Beer (1527 körül–1600) városi főépítész által tervezett és felépített (1588–1593) hercegi nyári lak, Lusthaus, látható. A városi polgárok egyik legfontosabb és hagyományosan, máig is űzött foglalkozását, a szőlőtermesztést Seutter elsősorban a látképen mutatja be, jóllehet az alaprajzi részen is láthatjuk, hogy e jelentős tevékenység a város falain belül is folyt, amely a leírások szerint a város mai határain belül mind a mai napig folyik.

E térképet Tobias Conrad Lotter, Seutter veje és a Seutter cég 1762 utáni vezetője forgalmazta az 1762 és 1777 közötti években.