Pompeji város régészeti térképe (1788)
Francesco Piranesi

A térkép készítője Francesco Piranesi (1758–1810), aki rézmetsző művészként apja, a kiváló és nagyhírű rézmetsző Giovanni Battista Piranesi (1720–1778) nyomdokaiba lépett. Apja halála után megörökölve annak római műhelyét és nyomólemezeit, saját vállalkozásba kezdett. A családi hagyományt követve főként antik szobrok és épületek ábrázolására szakosodott.

A korban megnőtt az érdeklődés az antik – így az ókori római – kultúra iránt, ezért Pompeji feltárása is új stádiumába lépett a 18. század közepére. A munkálatokat 1748-ban kezdték el, de a várost csak 1763-ban, egy ókori felirat alapján tudták végleg beazonosítani, s az érdeklődők számára ekkor vált látogathatóvá is.

A térkép hosszú ideig egyetlen kartográfiai ábrázolása volt a tragikus sorsú, Kr. e. 79-ben egy Vezúv-kitörés következtében elpusztult városnak, amit hatalmas hamu- és kőzettömeg temetett el.

A térkép 1785 és 1793 között háromszor is megjelent, az itt látható példány a második, 1788. évi kiadás. A dokumentum nagy történeti értékű, hiszen pontos képet ad az ásatások akkori állapotáról. Az 1780-as évekre már feltárt első nagyobb épületek a következők voltak: a térképbe illesztett két látképen is szereplő Ízisz-templom és a Herculaneumi kapu, továbbá a színház és a Diomédész-villa. A bal oldalon igen részletes név-és utcajegyzék látható, amely szintén a tájékozódást segíti. Figyelemre méltó az alaprajzok részletessége is, mely művészi szinten nyújt pontos építészeti adatokat. Mindez nem véletlen, hiszen Francesco, akárcsak apja, főként a topográfiai hűségű látképek készítésében jeleskedett, jól példázza ezt egy 1783-ban kiadott Rómát, Nápolyt és Pompejit ábrázoló színes metszetsorozata is.