A nagy északi háború (1700–1721) döntő csatájaként ismert ütközet nem csupán fordulatot hozott a háború menetében, de Svédország katonai nagyhatalmi erejének és rangjának végét is jelentette. A háború első évei svéd sikereket hoztak. A svéd erők 1707-re lényegében elfoglalták Lengyelországot és a Baltikumban is megtartották korábbi birtokaikat. Ezt követően a fiatal és nagy tehetségű hadvezér, XII. Károly (1682–1718) svéd király 1708-ban seregével Oroszország erejének megtörésére indult. Hosszú és kimerítő hadjárat során élelem és hadianyag utánpótlás hiányától szenvedve 1709 nyarára a svéd sereg a Dnyeper közeli Poltava város alá ért, amelyet ostrom alá is vett.

I. Péter cár (1672–1725) azonban jelentős sereget küldött a város felmentésére és a háromszoros túlerőben lévő orosz erők, a svédek minden bátorsága és katonai erényei ellenére nagy győzelmet arattak. A svéd sereg felmorzsolódott, a katonák jó része fogságba esett vagy elesett. Károly király egy kisebb, mintegy 1500 fős egységgel tudott csak Moldva irányába elvonulni.

A hágai Pierre Husson (1678–1733), aki számos ostrom- és csatatérképet adott ki a kor háborús eseményei kapcsán, az északi háborúban fordulatot hozó csatát részletes szöveges magyarázatokkal és a csata lefolyását, annak fázisait grafikai eszközökkel próbálta bemutatni. A mű Pieter van Call (1688–1737) metsző alkotása, aki a térképi és a látképi elemek érdekes elegyét alkotta meg e láthatóan sietős, a részletek kidolgozására kevéssé ügyelő műben.