A 18. század második felében a térképezés számos európai országban állami irányítás alá került. Így történt ez a Nápolyi Királyságban is. 1781-ben az akkor már Európa-szerte ismert, számos térképet készítő és külföldi kartográfiai intézetben fontos pozíciókat is betöltő Giovanni Antonio Rizzi Zannonit (1736–1814) Nápolyba hívták a királyság térképeinek megújítására. John Acton (1736–1811) főminiszter, aki egyúttal a haditengerészet első embere is volt, bízta meg a neves térképészt, hogy felügyelje a királyság területének és tengerpartjainak felmérését, és ezek alapján készítsen új topográfiai és hajózási térképeket.

A több éven át tartó munkálatok részeként, melyeket Salvatore Trama tengerésztiszt irányított, a haditengerészet szisztematikus mélységméréseket is végzett. Mindezek eredménye az 1785-re készült pompás, 23 szelvényes, 1:90 000-es méretarányú térképművet tartalmazó tengerészeti atlasz. A réz nyomólemezeket a kor legjobb olasz rézmetszői, Giuseppe Guerra (1752 körül –1817) és Aniello Cataneo (1743–1806) készítették. Az atlasz itt látható 3. szelvénye a Nápolyi-öböl partvidékét és az öböl mélységviszonyait ábrázolja, kiegészítve a parti és part menti szigetek vulkánjainak látképi ábrázolásával.

Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a mű e kötetét maga Széchényi Ferenc (1754–1820) vásárolta vagy kapta Nápolyban. A gróf ugyanis 1792-ben a magyar rendek követeként három hónapon át Nápolyban tartózkodott, s vele volt titkára, Pál fiának nevelője, s egyben gyűjteményeinek gondnoka, Tibolth Mihály (1765–1833) is.