A 18–19. század fordulóján a magyarországi iskolákban megnövekedett a földrajz órák száma, de a tanulók csak igen kevés szemléltetőeszközzel (térképpel, atlasszal) rendelkeztek. A Debreceni Református Kollégium diákjai e hiányok pótlására maguk készítették el híres földgömbjüket, majd iskolai atlaszaikat is, mely művek a legkorábbi, Magyarországon készített magyar nyelvű iskolai atlaszok voltak.

Mindezt egy 1797-es Tiszántúli Református Egyházkerület által kiadott rendelet is ösztönözhette, mely a felügyelete alá tartozó iskolákban elrendelte a magyar tanítási nyelv bevezetését, s ez a magyar nyelvű oktatási segédanyagok készítését is megkívánta. A Kollégiumban egy kis, ámde lelkes rézmetsző csapat alakult, melynek tagjai a bölcsész-teológus (akkoriban: tógátus) diákok közül kerültek ki. Munkájuk irányítását Budai Ézsaiás (1766–1841), a történelem és a földrajz professzora vállalta magára. Első munkájuk, az itt látható atlasz, az Oskolai új Átlás, az alsó Classisok számára is minden bizonnyal az ő szakmai támogatásával jelent meg 1800-ban 12 térképlappal. Olcsósága révén – mindössze 4 krajcáros árával – számos diák számára elérhetővé vált.

A kiadvány sikerét mutatja, hogy a tógátus ifjak műhelye további két atlaszt állított össze, szinte egyetlen lendülettel. Az ókori történelem oktatását segíteni hivatott ún. Ó-atlasz már 1801-ben elkészült, míg egy nagyobb formátumú és gondosabb kivitelű földrajzi atlasz, az Oskolai magyar Új Átlás 1804-ben jelent meg.

Az itt látható, Magyarországot és a vele délkeleten szomszédos területeket ábrázoló térkép a rézmetsző műhely első atlaszának, az Oskolai új Átlás...-nak a lapja, melynek készítője Erőss Gábor (1779–1815) volt, aki később is készített különféle rézmetszeteket.