A Magellán-szoros hajózási térképe (1710–1740)

Ferdinand Magellan (1480 körül – 1521) portugál tengerész a keleti „Fűszer-szigetekhez” vezető nyugati átjárót keresve 1520-ban fedezte fel az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő – később róla Magellán-szorosnak elnevezett – tengerszorost. Az újkor tengeri hatalmai, Spanyolország, Britannia, Hollandia és Franciaország sokáig harcoltak az átjáró feletti ellenőrzés megszerzéséért, jóllehet már a korai expedíciók során kiderült, hogy a kb. 570 km hosszú átjáró szeszélyes szelei, alattomos áramlatai miatt a vitorlás hajók számára nem a legkedvezőbb útvonal. A Horn-fok hollandok általi felfedezése után (1615) ezért inkább a dél-amerikai kontinenst megkerülő útvonalat részesítették előnyben, de a Magellán-szoros iránti érdeklődés sohasem szűnt meg teljesen. Számosan vállalkoztak, sokszor uralkodói-állami támogatással, az Európától távol eső szoroson való átkelésre, akár egy Föld körüli hajóút, akár egy-egy dél-tengeri expedíció részeként.

A kiváló angol tengerész, John Narborough (1640 körül – 1688) 1669 és 1671 között járt a térségben. Úti élményeit 1694-ben Londonban adták közre egy felfedezéseket leíró műben, amelyet aztán a 18. század első felében franciául Párizsban, Amszterdamban és Brüsszelben is többször kiadtak.

Az 1722-ben és 1738-ban Jean Frederic Bernard (1683 körül – 1744) által Amszterdamban megjelentetett Recueil de voyages dans l’Amerique Meridionale, contenant diverses observation remarquables touchant le Perou, la Guiane, le Bresil, &c. című változathoz készülhetett a Magellán-szoros itt látható hajózási térképe is. A korban szokatlanul nagy léptékű térképen nemcsak a szorosnak a navigáció szempontjából fontos mélységadatai, a parti domborzat, a part közeli nagyszámú apró sziget, a homokpadok, víz alatti sziklák vannak feltüntetve, hanem a szoros mindkét bejáratához a mágneses északnak a földrajzi északtól való eltérése, sőt, az eltérés pontos, az 1670. évre vonatkozó értéke is. John Narborough ez év októberében haladt át a szoroson, ezért feltehetően ő maga volt az, aki a mágneses deklináció térképen szereplő értékét mérte.