A nagy északi háború (1700–1721) Svédország és az ellene szövetkezett hatalmak, Dánia, Lengyelország, Oroszország sokéves, jelentős területekre kiterjedő harcaival telt. A háború nagy fordulatát az 1709. évi poltavai svéd-orosz csata hozta, amelyben a svéd hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A csatából a svéd király a serege maradékával moldvai területre vonult, ahol török fogságba került. Károlynak, a kiváló, nagy tekintélyű hadvezérnek sikerült azonban rábírnia a szultánt, III. Ahmedet (1673–1736) és a török hadvezetést, hogy a kelet-európai térségben megerősödött Oroszország ellen hadba lépjen. A török-orosz háború 1710 novemberében indult, de a Moldva területén, orosz vereséget hozó Stănileşti-csata után (1711. július 18.) a felek békét kötöttek. A béke azonban ingatag volt, 1713 újabb orosz ellenes török hadüzenetet hozott, jelentősebb harcok a térkép ábrázolta régióban azonban csak a Baltikum területén történtek. Itt, az 1709 és 1715 közötti időszakban Oroszország jelentős területeket szerzett.

Abraham Allard (1676 k.–1725) itt látható térképe 1711 nyarán jelent meg. A régióról már apja, Carel Allard (1648–1706) is adott ki térképet, de a Carel-i mű a keleti, orosz és krími részeket nagy méretű díszes elemekkel fedte, ami az északi háború idején már hátrányt jelentett. Abraham térképe orvosolta e hiányokat, a Lengyelországon túli, orosz területekkel egészítve ki térképe tartalmát. A mű látható sietséggel készült, elmaradtak a korban még igen gyakori díszítő elemek és egyszerű szalagcímét is a nyomólemez szegélyére metszették.