Gyulafehérvár térképe (1741)
Johann Michael Eisele

Gyulafehérvár már a római korban lakott hely volt, a középkorban az erdélyi vajda székhelye, később az Erdélyi fejedelemség fővárosa, s mint ilyen erődített hely, a Maros árvízmentes teraszán fekszik. A török korban a város körüli mező többször volt ütközetek helyszíne, maga Gyulafehérvár is többször szenvedett az idegen hadak pusztításától, elsősorban a hosszú háború alatt és 1661-ben.

Az új modern erődöt 1711-ben Giovanni Morando Visconti tervezte, aki 1687-től állt a császár szolgálatában, s 1688-ban hadmérnökként részt vett Belgrád ostromában, majd 1691-ben Erdélybe került, ahol több várat is felmért, illetve további erődítési munkálatokat vezetett. A város új, német nevét (Karlsburg) III. Károly magyar királyról (1711–1740) kapta, aki egyúttal VI. Károly néven német-római császár is volt. Bár az erőd hivatalosan már 1738-ban elkészült, mégis tudjuk, hogy az árok külső falazásának hiányát még 1812-ben is pótolni akarták, ami azonban ekkor is elmaradt.