A holland kartográfia első hajózási térképe a Földközi-tengerről 1595-ben jelent meg. A művet két évvel később az Északkeleti-átjáró keresése közben Novaja Zemlja partjai mentén tragikus sorsot ért Willem Barents (1550 körül – 1597) adta ki a Caertboeck vande Midlandtsche zee című navigációs művében, számos, a tenger részterületeit ábrázoló térképpel együtt. Később a 17. század folyamán az amszterdami kiadók rendszeresen jelentettek meg a tengert és partjait ábrázoló térképeket, atlaszokat és navigációs könyveket.

Az itt látható pompás, a Mediterráneum legjelentősebb kikötőinek látképeivel, tenger- és háborúallegóriákkal gazdagon díszített térképet első alkalommal 1694-ben Pieter Mortier (1661–1711) adta ki az elsősorban térképgyűjtők számára készített Atlas François című atlaszában. A háromkötetes mű térképeinek forrását részben a legújabb francia tengerparti felmérések eredményeit felhasználó és az 1693-ban Párizsban megjelent Atlas François című mű képezte, részben pedig angol, illetve portugál hajózási térképek alkották.

A 17. század bizonyosan legdrágább tengerészeti kiadványa, az Atlas François térképeit a korszak egyik legjelentősebb és legtehetségesebb holland művésze, számtalan történeti és művészi rézmetszet és rézkarc alkotója, Romeyn de Hooghe (1645–1708) tervezte és készítette. Pieter Mortier 1711-ben bekövetkezett halála után a 88 térképet tartalmazó atlaszművet előbb özvegye, Amelia’s-Gravesande (1666–1719), a későbbiekben pedig a Mortier fia, Cornelis (1699–1783) és annak sógora, Johannes Covens (1697–1774) által létrehozott Covens-Mortier cég adta ki, egészen a 18. század végéig.