A Föld hegységrendszereinek térképe (1757)
Philippe Buache, F. Desbruslins

A természetföldrajzi jelenségek tudományos megismerése a 18. század első felében még csupán kezdeti lépéseit tette. A Föld egészére vonatkozó ismeretek vázlatosak voltak, számos alapvető kérdés még tisztázásra várt. Ilyen kérdés volt a glóbusz hegységrendszereinek egymáshoz való viszonya is. A kiváló francia tudós, a Francia Tudományos Akadémia geográfusa, Philippe Buache (1700–1773) 1752. november 15-én előadást tartott a hegységrendszerek kapcsolatáról. Buache az előadáshoz készített világtérképpel, amelynek itt egy későbbi, 1757-es, atlaszba kötött kiadását láthatjuk, kívánta világossá tenni azon elméletét, mely szerint a Föld hegységei egyetlen átfogó, globális rendszert alkotnak, méghozzá oly módon, hogy kapcsolataik a tengerek és óceánok mélyén is folytatódnak.

A térkép szokatlan poláris vetületének választása is ezen egységnek az egyetlen képben történő bemutatását szolgálta.

Buache e nagyszerű és a távoli 20. századi jövőbe, a mélytengeri mérések alapján készülő tengerfenék-domborzati térképek kora felé mutató elgondolását – ahogy ezt maga is hangsúlyozta – kellő számú adat hiányában alkotta meg. Buache a későbbi években elméletét részleteiben is kidolgozta, és további térképeket is készített a Föld nagytájairól és az óceáni medencék hegységrendszereiről.

Az atlasz, e világtérképpel együtt, ezeket a későbbi térképeket is tartalmazza. Az úttörő gondolat, mely szerint a szárazföldek és a tengerfenék domborzati viszonyait egyetlen összefüggő egységként kell tekinteni, Buache korában új és szokatlan volt. A kiváló geográfus a gondolat elfogadtatására nem csak a már említett térképeket készítette el, de a párizsi Luxembourg-palotában egy 9 láb (2,74 m) átmérőjű domborföldgömböt is szerkesztett, amelyen a fenti elmélet alapján az óceánokat és tengereket a fenékdomborzat bemutatása és a szárazföldekkel való szerves kapcsolatának érzékeltetése érdekében üresen, a vizek eltűntetésével ábrázolta.