Firenze, 1784.

Firenzét Kr. e. 80-ban veterán katonák városának építették, Lucius Cornelius Sulla (Kr. e. 138–78) diktátori uralma idején. A jellegzetes római katonai tábor városszerkezete, a derékszögű utcahálózat a térképen is, a város centrumában, könnyen felismerhető. Az ókori főteret, a Forumot, az utcahálózat fő tengelyeinek – a cardo maximus (észak-déli) és a decumanus maximus (kelet-nyugati) – a metszéspontjában alakították ki. Firenzében a Forumot azonban a középkorban beépítették, és csak a 19. században, az 1885 és 1895 közötti években lezajlott városrendezés részeként bontották ki, a lerombolt középkori épületek helyén létrehozva a ma Piazza della Repubblicá-nak nevezett főteret.

A város története aranykorában, a 14–17. században kiformálódott fő szerkezete és meghatározó épületei szinte máig nem változatnak, ahogy ezen az egyszerű, 1784-ben készített térképen is mindez jól felismerhető. Így az ókori város sarkain felépített, a városképet ma is meghatározó Signoria és a katedrális, a Duomo épületei, miként a város észak-déli tengelyében a 16. században, a Mediciek által emelt erődök, északon (a térkép alsó részén) a Castello Giovanni Battista (mai nevén Fortezze da Basso, 1534–1537), illetve délen (a térkép felső részén) a Pitti palota mögötti Boboli park sarkán, az 1590–1595-ben emelt Forte di Belvedere csillagalakú erődje.

A Giuseppe Poggiali szerkesztette és metszette térkép a modern várostérképek korai példájának tekinthető. A déli, délnyugati tájolású térkép a város kerületeit, utcahálózatának alaprajzát mutatja be, és a fontosabb épületeket is csupán alaprajzban ábrázolja. A kerületek szerint felsorolt középületek díszkeretei, a város urának, a Habsburg házból való Lipót nagyherceg (1765–1790) díszes címere és a címfelirat szalagkerete viszont még a hagyományos, 16–17. században alkalmazott, de a 18. században is továbbélő térképi eszköztár részekeinek tekinthetők.