A neves ókori csillagász, matematikus és földrajztudós, Claudiosz Ptolemaiosz (90 k.– 168 k.) Geographia c. műve a modernkori térképelmélet és atlaszkartográfia alapműve. A 15. század elején latinra fordított mű több generáció számára jelentette elméleti ismereteinek alapforrását, és a nagy földrajzi felfedezések koráig gazdag, az Óvilág, Európa, Ázsia és Afrika mintegy 8000 földrajz helyének koordinátákkal megadott alapvető adatbázisát.

Az 1477-től nyomtatásban is számos kiadást megért műnek egy késői, 1605-ben megjelent változatát először 1578-ban a 16. század legnagyobb kartográfusa, Gerard Mercator (1512–1594) adta közre. A mű 28 térképének nyomólemezeit Mercator fiának, Rumoldnak (1546 k.–1599) az örököseitől 1604-ben vette meg Jodocus Hondius (1563–1612), aki egy évvel később Cornelis Claesz-szel (1546 k.–1609), megosztva a kiadás pénzügyi terheit, ismét közreadta.

Az amszterdami kiadás különlegessége a mű szöveges részeinek kétnyelvűsége, görög és latin nyelven történt párhuzamos közreadása, amely nem csupán a tudományosság követelményeinek való magas szintű megfelelést mutatja, de egyúttal nyomdászattörténeti újdonságot is jelentett, mivel a mű a városban nyomtatott első görög nyelvű kiadványként is ismert. A térkép a Ptolemaiosz korában ismert Óvilágot ábrázolja, de már Mercator szerkesztésében, művészi szalagdíszekkel és irányokat jelző szélfejekkel tájolt kozmosz közepébe helyezve.