Az utolsó török háború (1787–1790) is a balkáni területi hódításokért, ezúttal is orosz szövetségben indult meg. A két és fél év alatt négy főparancsnok váltotta egymást. Elsőként Franz Moritz von Lacy tábornok (1725–1801), aki támadás helyett a birodalom határai mentén egy 1300 km-es hatalmas kiterjedésű kordont állított fel. Ugyan kétszer is kísérletet tett Belgrád megrohanására, de sikertelenül, miközben a török csapatok is betörtek a Temesi Bánság területére.

Az itt bemutatott térképen, mely Franz Anton Schrämbl (1751–1803) 1799-ben megjelent művén alapul, a háborúban résztvevő országok haderejének táborhelyeit és menetvonalait követhetjük nyomon. A háború kezdeti intenzitását jól tükrözi, hogy az ostromok helyszínein kívül feltüntetett egyéb összecsapásokat a szerzők a „Scharmützel” szóval illették, ami csetepatét, csatározást jelent. Kiadója a nürnbergi Adam Gottlieb Schneider (1745–1815) volt, aki a neves Weigel céget vezette 1780-tól.

1789-ben az akkor már aggastyán Hadik András (1710–1790) tábornagy lett a főparancsnok, aki kisebb sikeres támadó hadműveleteket kezdett, de betegsége miatt hamarosan Gideon Ernst von Laudon (1717–1790) tábornagynak adta át a sereg irányítását. Laudon október 8-án, háromhetes ostrom után bevette Belgrádot, egyúttal a szövetségesek a moldvai hadszíntéren is több győzelmet arattak. A következő év februárjában aztán meghalt az uralkodó II. József (1780–1790), márciusban Hadik, júliusban pedig Laudon.

Az új császár, II. Lipót (1790–1792) a francia forradalom hatásai, valamint az egyre erősödő magyar nemesi ellenállás miatt igyekezett mihamarabb különbékét kötni a törökkel, ami 1791-ben Szisztovóban meg is történt. E kedvezőtlen béke rendelkezéseit követve a Habsburg Birodalom szinte minden új hódítását visszaadta.