A térkép jól szemlélteti a réznyomólemezt használó, ún. mélynyomásos sokszorosítási technikával járó, részben abból fakadó 16–18. századi térképkiadási gyakorlatot.

A térképet 1630-ban, Henricus Hondius (1596/7–1651) megbízásából Evert Symonsz van Hamersveldt (1591–1653) metszette. Az elkészült nyomólemezről az 1640-es évek végéig Hondius nevén kerültek példányok Hondius és sógora, Jan Janssonius (1588–1664) atlaszaiba. Ezt követően kb. 1680-ig Janssonius nevét találjuk a kiadói feliratban. 1680 táján, egy ötkötetes Atlas Novus c. világatlaszba Janssonius örökösei már hátoldali szöveg nélküli példányát kötötték. 1694-ben a térkép nyomólemeze a Schenk és Valk családok közös tulajdonába került, és azt követően ők forgalmazták a térkép nyomatait, részben atlaszaikba illesztve, részben egyedi lapként forgalmazva.

E rövid kiadástörténeti összefoglalóból is látható, hogy a fém nyomólemez tartóssága, javíthatósága okán sok évtizeden szolgálta-szolgálhatta a kiadókat. Érthető tehát, hogy egy-egy kiadó vagyonának legfontosabb, legértékesebb részét a térképek nyomólemezei alkották.