A 21 kis méretű térképből összeállított mű a Keleti-tenger Kieli-öblébe ömlő észak-németországi, mintegy 40 km hosszúságú Schlei-folyón egykor a heringhalászatban általánosan alkalmazott csapdák feltérképezésének tömör képi-térképi összegzése.

A folyó mentén található heringcsapdák helyzetét 1641-ben a Husum városában élő matematikus, földmérő és kartográfus Johannes Mejer (1606–1674) a birtok- és halászati jogi viták eldöntésére mérte fel a gottorfi herceg, III. Frigyes (1597–1659) megbízásából. A felmérés alapján készített kéziratos térképek ma is megtalálhatók a dán királyi könyvtár és a Schleswig-Holstein Tartományi Levéltár egy-egy 43, ill. 40 térképet tartalmazó atlaszában.

Johannes Mejer 1649-ben ezeknek a részlettérképeknek az alapján készítette el ezt az áttekintő térképet, amely Kaspar Danckwerth Newe Landesbeschreibung der zweÿ Herzogthümer Schleswig und Holstein című országleírásának 37 térképe részeként jelent meg 1652-ben. E térképek, amelyek elkészítése érdekében a szerző 1642 és 1648 között bejárta és feltérképezte Schleswig és Holstein hercegségeket, Mejer számára európai hírnevet szereztek, és minden bizonnyal nagy szerepük volt abban is, hogy 1647-ben királyi matematikusi rangot kapott IV. Keresztély dán uralkodótól. E pompás térképegyüttes egy példánya a Széchényi-gyűjteményben is megtalálható.

A Schlei-folyó menti heringhalászat, ha nem is oly kiterjedt formában és a környék lakossága számára oly fontos megélhetési forrást jelentő módon, mint a térkép készítésének idején, de mindmáig fennmaradt. A folyó torkolati szakasza mentén Kappeln város környéke ma a heringhorgászat paradicsoma.