Az 1809. évi francia háború

A következő nagyobb mérvű, szintén több kontinensre kiterjedő háború az 1789-es francia forradalomhoz köthető. A feloldhatatlan ellentétek okán mind a forradalmi kormány, mind a feudális-abszolutista államok háborút akartak, ami aztán 1792. április 20-án ki is tört. A Francia Köztársaság hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, s ezzel kezdetét vette az ún. első koalíciós háború. A háborús konfliktusok sorban követték egymást, míg végül a hetedik koalíció 1815-ben le nem győzte az ekkor már Bonaparte Napóleon (1769–1821) vezette Francia Császárságot.

A Franciaország elleni koalíciókban Nagy-Britannia és a Habsburg Birodalom voltak a leggyakoribb résztvevők Poroszország, Oroszország és a többi változó számú és összetételű szövetségeseik mellett. Az egymást követő háborúk közül az 1809. évi 5. koalíciós háború Magyarország területét is elérte. Napóleon szinte menetrendszerű győzelme után a schönbrunni békében Ausztria elvesztette területeinek mintegy harmadát, és Ferenc császár (1792–1835) kénytelen volt legidősebb leányát, Mária Lujza főhercegnőt (1791–1847) nőül adni a megvetett „Korzikaihoz”. A birodalom, ekkor már Osztrák Császárság néven, csak az 1814–15-ös bécsi kongresszuson tudta némileg helyreállítani megtépázott tekintélyét.