Az itt látható sztereografikus vetületű világtérképen a szárazföldi terület első pillantásra szinte teljesen üresnek tűnik. Alaposabban megvizsgálva azonban a Föld különböző részein – elsősorban Európa területén – szétszórt apró pontokkal és feliratokkal jelölt településeket vehetünk észre.

A térkép igazi, fő tartalmát ezek a pontok alkotják, bemutatva azt a 142 települést, valamint ezek igencsak aránytalan földfelszíni eloszlását, amelyek földrajzi koordinátáit a nap- és holdfogyatkozáson, továbbá a Jupiter-holdak fogyatkozásán alapuló csillagászati helymeghatározási módszerekkel a készítés időszakáig (1720–1722)  meghatározták.

A mérési módszerek alapjául szolgáló égi jelenségek szép ábráit a térkép felső kereténél, a sarkokban, illetve a hemiszférák között láthatjuk. A térképet közrefogó táblázatok a mérések adta pontos szélesség- és hosszúságértékeket és a méréseket végző személyek nevét tartalmazzák. Az egész mű tartalmát a csillagászati mérések során a 18. század első felében használt néhány mérőműszer metszete teszik teljessé, a kor ízlése szerint puttókra bízva az eszközök használatának bemutatását.

E különleges témájú térképet a 18. század első felének kiváló német csillagásza, matematikusa és kartográfusa, Johann Gabriel Doppelmayer (1677–1750) készítette 1720 és 1722 között. Doppelmayer Nürnbergben született, Altdorfban és Hallében tanult matematikát és csillagászatot. Az egyetemek elvégzése után pár éves nyugat-európai tanulmányutat követően 1704-ben végleg szülővárosában telepedett le. Az ezt követő évtizedek alatt a gimnáziumi matematikaoktatás mellett a csillagászat, a földrajz és a kartográfia terén fejtett ki jelentős elméleti és gyakorlati, valamint fordítói tevékenységet. Ezen kívül még tudományos műszereket is készített.

Élete során számos csillagászati, matematikai, valamint a műszerkészítéssel és használattal kapcsolatos írása született. Nevét azonban elsősorban a német nyelvterületen évtizedeken át széles körben használt földgömbjei és az 1742-ben Johann Baptist Homann (1664–1724) örökösei, a Homännische Erben által kiadott Atlas coelestis című mű őrizte meg. E kiadvány a Doppelmayer élete során készített és addig megjelentetett csillagászati térképek és táblák nagy alakú, pompás allegóriákkal díszített 30 lapos kötete. Az itt látható térkép is megtalálható benne a kötet 13. lapjaként.