Alt Breisach, [1731–1740].

Matthäus Seutter

A Rajna jobb partján fekvő város félúton Strassburg és Basel, Colmar és Freiburg között stratégiai helyen található. A 17–18. századi háborúkban e kiváló földrajzi helyzet a város lakóinak azonban állandó veszélyt és megpróbáltatások sorozatát hozta.

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke (1648) a várost Franciaországnak adta. Az 1660-as évek második felében XIV. Lajos (1643–1715) kiváló erődépítésze, Sebastien Le Prestre de Vauban (1633–1707) a király parancsára az erődítésrendszert megerősítette, számos bástyát, külső védművet épített, sőt, egy közeli szigeten egy egészen új, Szent Lajosról elnevezett városrészt is létrehozott (a térképen Neustadt néven látható).

A kilencéves vagy Augsburgi Liga háborút (1688–1697) lezáró ryswijki béke visszaadta a várost a Német-római Birodalomnak, de már 1703-ban ismét francia kézen volt – tizenegy évnél nem hosszabb időre, az ún. spanyol örökösödési háború (1701–1714) hátralévő éveire. A háborút lezáró rastatti béke (1714) ugyanis a várost ismét visszaszolgáltatta a császárnak.

A nyugat-délnyugati tájolású térkép bal felső sarkában olvasható várostörténet is ennek a békének az időpontjáig követi a város nehéz sorsának alakulását, mint ahogy a város erődítésrendszerét hangsúlyozó alaprajz is az ekkori állapotokat rögzíti.

Az alul látható szép látkép a várost nyugat felől tárja elénk, lehetőséget adva arra, hogy a ma már többségében nem létező, azóta elpusztult épületekben gyönyörködhessünk. A látképet keretező két allegória a városért folyó állandó harcot, az égi és a birodalom adta védelmet hangsúlyozza, illetve a város stratégiai jelentőségét emeli ki, a birodalom „kapujának”, „kulcsának” és a régió „hídjának” nevezve a várost.