A határőrkerületek csak kisebb csapatok betörését voltak képesek elhárítani, nagyobb támadásokat – a korábbi korszakokhoz hasonlóan – az erődök voltak hivatva megállítani. Ezek az immár nagy kiterjedésű, korszerű vagy korszerűsített létesítmények részben a határ mentén feküdtek, részben beljebb, nagyobb területek biztosítására. 1739-ig a déli-délkeleti határvidékeken a legfontosabbak Eszék, Pétervárad, Belgrád, Temesvár, Újorsova és Gyulafehérvár erődítményei voltak.

Az Orsova melletti 1750 m hosszú és 4–500 m széles dunai szigetet az idők során több névvel is illették. Törökül Ada-Kaleh (Szigetvár), 1716-ban Karolina-sziget, Orsovai-sziget, 1739-től pedig – s ez a név 1788-tól vált általánossá – Újorsova.

A felszabadító háborúban többször is gazdát cserélt, majd Claudius Florimund von Mercy (1666–1734) tábornagy 1717 augusztusában ismét elfoglalta, és rögtön megkezdte egy új erőd építését. A szigettől délre, a szerbiai oldalon egy kis hídfőerőd, az Erzsébet-erőd kúszik fel a Duna fölé magasodó sziklára.

Nem sokkal az erőd elkészülte után, 1737-ben a törökök megostromolták, majd 1738-ban el is foglalták. 1789-ben megint császári kézre került, ekkor ismét folytak rövid ideig munkálatok az erőd helyreállítására, de 1791 októberében, a szisztovói béke értelmében át kellett adni az Oszmán Birodalomnak. A sziget utóéletéről röviden csak annyit, hogy 1878 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott, majd 1972-ben a Vaskapu-erőmű építésekor a 30 méterrel megemelt vízszint miatt víz alá került, és eltűnt a térképről.