Franciaország pontos országtérképének előmunkálatai részeként a neves Cassini-család tagjai, Jean-Dominique (1625–1712) és Jacques (1677–1756) irányítása alatt a 17. és 18. század fordulójának évtizedeiben az ország területén meridiánív-méréseket végeztek. Jacques Cassini ezekre a mérésekre támaszkodva egy 1718-ban megjelent tanulmányában a newtoni gravitációs elméletből következő, a sarkoknál kissé belapuló Föld-alakkal ellentétes elméletet tett közé.

A Cassini-elmélet heves vitát keltett tudósi körökben, amelynek eldöntésére a Francia Tudományos Akadémia két felmérő expedíciót indított a Föld egymástól távoli pontjára, a Lappföldre és a Spanyol Királyság Egyenlítő menti Perui Alkirályságának Quito-i tartományába. (E tartomány területe lényegében azonos a mai Ecuadorral).

Az itt látható, Jean-Baptist Bourguignon d’Anville (1697–1782) által készített tartománytérkép ennek az egyenlítői expedíciónak a során a meridiánfok ívének mérésére létesített háromszögelési hálózatot mutatja be. A térkép az expedíció (1735–1744) egyik vezetője, Charles-Marie de La Condamine (1701–1774) Journal du voyage fait par ordre du roi à l’équateur című műve mellékleteként jelent meg.

A dokumentum azonban nemcsak e híres geodéziai célú expedíciónak állít kartográfiai emléket, de egyúttal a helyszíni felmérések és csillagászati helymeghatározások alapján a korábbi térképekhez képest teljesen új módon ábrázolja az Andok több ezer méteres magasságú hegységláncaival tagolt távoli vidéket. Első kiadása az expedíciót engedélyező és az anyagilag is támogató spanyol kormányzat számára már 1750-ben megjelent, de a tematikus tartalom, azaz a háromszögelési hálózat ábrázolása nélkül.

A két expedíció mérési eredményei megerősítették, egyúttal gyakorlati úton igazolták is Newtonnak a Föld lapultságára vonatkozó elméleti következtetését.