Párizs és környéke, [1723].
Az európai nagyvárosok, de elsősorban a fővárosok 19. századi növekedésük során környezetükből egyre nagyobb és nagyobb területeket olvasztottak magukba. Egy-egy város határa idővel módosult tehát, így az ilyen korainak tekinthető, 18. század eleji térképek, mint Matthäus Seutter Párizst és közvetlen környékét ábrázoló szép korográfiai, azaz tájképi erényeket is hordozó térképe nagy értéket jelentenek a város korai fejlődési szakaszainak a megismerésében.
Párizs uralkodói és főminiszterei akaratát követve a 17. században kezdte levetni középkori arculatát. A 17–18. századi városfejlődés egyik előfeltétele volt a Szajna bal parti részei vízellátásának a megoldása. Az 1613–1627 között megépített vízvezeték a várostól délre lévő Rugis vidékéről hozott vizet a bal parti városrésznek (a térkép alsó keretétől, középen, Chevilly mellett észak felé indul a kis négyzetekkel tagolt, Conduite des Eaux d’Arceiul a Paris felirattal ellátott vízvezeték, amely a város déli határáig követhető).
Hasonló jelentőségű volt a középkori városfalak lebontása is, amelyet XIV. Lajos határozott el 1682-ben. Idővel a helyén épültek ki a „grande boulvard”-ok, azaz a széles, fasorokkal szegélyezett sugárutak. A térképen a Szajna jobb parti északi városrészének határán már a szinte teljesen megépült utak körívét láthatjuk. Csupán a keleti végén, a mai Bastille tér környékén „árválkodik” a régi városfal utolsó bástyája.
A ma oly híres Champs-Élysées sugárút nyomvonala is jól kivehető már – a várostól nyugatra –, a Tuileriák kertjeitől indul az André Le Nôttre (1613–1700) által tervezett, fasorokkal szegélyezett sugárút, amely a térképen a nagy kiterjedésű Boulogne-i erdő északi széléig ér.
Seutter térképét a tartalom harmonikusabb elrendezése érdekében az északi iránytól kissé elmozdítva tájolta. Viszont gondosan bejelölte az 1674-ben az Akadémia csillagászai által kijelölt és a francia kartográfusok által mintegy 200 éven át használt párizsi kezdőmeridián irányát (alul, az akkori városhatáron lévő csillagvizsgálónál olvasható a megjegyzés: l’Observatoire par ou passe le Meridien, fent a Szajna túlpartján, a Montmatre dombja alatt kis csillaggal és felirattal jelöli a kezdő délkör irányát jelölő oszlopot: Pilier par ou Passe le Meridien).
