Osztrák örökösödési háború

Jóllehet XV. Lajos a lengyel örökösödési háborút lezáró békében elfogadta a Pragmatica Sanctiót, azaz a Habsburgok leányági öröklési jogát, de a Habsburg Birodalom elleni újabb háborúra mégsem kellett sokat várni, amikor 1740-ben meghalt VI. Károly német–római császár, s ezzel férfiágon kihalt a család. Az örökségre igényt tartott a bajor, a spanyol és a szász uralkodó is, II. Frigyes porosz uralkodó pedig pusztán területek meghódítására használta fel az alkalmat, és gyorsan bevonult a gazdag osztrák tartományba, Sziléziába. A háborúba hamarosan Franciaország, Anglia, Hollandia, Piemont, Svédország és az Orosz Birodalom is bekapcsolódott.

Mária Terézia magyar és cseh királynő, valamint osztrák főhercegnő súlyos helyzetbe került, az előző évben befejezett török háború módfelett meggyengítette a haderőt, birodalmának sorsa veszélyben forgott. Szorult helyzetében, 1741 szeptemberében segítségért fordult a magyar nemességhez. Az összehívott országgyűlésen a nemesség engedményekért cserébe (adómentesség fenntartása, magyar vezényleti nyelv megtartása stb.) a támogatást megadta a királynőnek.

Az uralkodó és a magyar nemesség kiegyezése is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1748. évi aacheni békében elismerték Mária Terézia jogát a Habsburg örökséghez, Sziléziáról azonban le kellett mondania.