A Kaszpi-tenger hajózási térképe (1730 körül)
Guillaume de L’Isle

A 18. század első évtizedeiben indult felmérések a Kaszpi-tenger térképtörténetében évszázadokon át uralkodó tévképzeteket romboltak le. I. Péter (1672–1725) orosz cár a század elején, hódító törekvéseinek a szolgálatában, a Kaszpi-térség részletes felmérését rendelte el. A cári parancsot követve az 1715 és 1720 közötti években számos orosz és külföldi tengerész végzett felméréseket a tenger partjai mentén. Míg a tenger keleti partvidékét az orosz Berkovich és Kuzhmin 1716–1718-ban, a nyugati és déli partszakaszokat a holland tengerész, Carl von Verden (?–1731) irányításával mérték fel. Az eredményeket összegző térképet 1720-ban Pétervárott nyomtatták ki.

Péter cár – az irányítása alatt született eredményekre büszkén – az elkészült térképet Párizsba, a Tudományos Akadémiára is elküldte, ahol az orosz követ, Johann Daniel Schumacher (1690–1759 u.) szavai szerint a bemutatott térkép „ámulatba ejtette” a jelenlévőket, mert általa „a Kaszpi-tenger minden geográfus véleményével szembeni új alakot öltött”. Guillaume de L’Isle (1675–1726), az Akadémia tagja, a kor egyik legnevesebb térképésze, szinte azonnal elkészítette a térkép némileg módosított változatát (földrajzi koordinátákkal egészítve ki az alapvetően hajózási térképet), és az Akadémia égisze alatt 1721-ben vagy 1722-ben meg is jelentette.

A Kaszpi-tenger alakját forradalmian átrajzoló térképet a De L’Isle-i változatában számos európai kiadó is lemásolta, így a holland Ottens és Cóvens-Mortier vagy a német Homann-kiadó is. Itt a Covens-Mortier cég által 1730 körül közzétett kétlapos változatot láthatjuk.

A 18. század első évtizedeiben indult felmérések a Kaszpi-tenger térképtörténetében évszázadokon át uralkodó tévképzeteket romboltak le. I. Péter (1672–1725) orosz cár a század elején, hódító törekvéseinek a szolgálatában, a Kaszpi-térség részletes felmérését rendelte el. A cári parancsot követve az 1715 és 1720 közötti években számos orosz és külföldi tengerész végzett felméréseket a tenger partjai mentén. Míg a tenger keleti partvidékét az orosz Berkovich és Kuzhmin 1716–1718-ban, a nyugati és déli partszakaszokat a holland tengerész, Carl von Verden (?–1731) irányításával mérték fel. Az eredményeket összegző térképet 1720-ban Pétervárott nyomtatták ki.

Péter cár – az irányítása alatt született eredményekre büszkén – az elkészült térképet Párizsba, a Tudományos Akadémiára is elküldte, ahol az orosz követ, Johann Daniel Schumacher (1690–1759 u.) szavai szerint a bemutatott térkép „ámulatba ejtette” a jelenlévőket, mert általa „a Kaszpi-tenger minden geográfus véleményével szembeni új alakot öltött”. Guillaume de L’Isle (1675–1726), az Akadémia tagja, a kor egyik legnevesebb térképésze, szinte azonnal elkészítette a térkép némileg módosított változatát (földrajzi koordinátákkal egészítve ki az alapvetően hajózási térképet), és az Akadémia égisze alatt 1721-ben vagy 1722-ben meg is jelentette.

A Kaszpi-tenger alakját forradalmian átrajzoló térképet a De L’Isle-i változatában számos európai kiadó is lemásolta, így a holland Ottens és Cóvens-Mortier vagy a német Homann-kiadó is. Itt a Covens-Mortier cég által 1730 körül közzétett kétlapos változatot láthatjuk.