Kairó, 1810.

Egy dán expedíció tagjaként Arábia tudományos megismerésére indulva, Carsten Niebuhr (1733–1815) több hónapot töltött Egyiptomban és annak fővárosában, Kairóban 1761 és 1762 fordulóján. Niebuhr, aki az expedíció egyetlen túlélő tagjaként az elért eredményekről és tapasztalatairól fontos kiadványokban számolt be, több, mérföldkőnek számító térképet is készített. Ezek közé soroljuk Kairó-térképét (1774) is, amely az első megbízhatónak mondható európai térkép Egyiptom fővárosáról. A Niebuhr-térkép pontosságát és megbízhatóságát jelzi, hogy mintegy negyven évvel megjelenése után is újra kiadták. Az itt látható példány is ilyen késői másolat, amely Prágában jelent meg 1810-ben.

A térkép szokatlan kelet-délkeleti tájolását a város fekvése indokolhatta, mivel így a térkép felső részeire került a Mukattam-hegy, mely előtt a Nílus felé terjeszkedő város nagyjából észak-déli tengely menti nagyszerkezete azonnal megmutatkozik.

A város tengelyében folyó, a Nílusba ömlő csatorna, a „khalig” (a térképen Kalitsch-ként írva), egykor a csatornától keletre lévő középkori várost közvetlen nyugati környezetétől választotta el. Torkolatánál két régi, középkori fővárosnak, al-Fustat-nak (a térképen FOSTAT néven) és al’Qattai-nak (a térképen Masr el Atik, azaz Régi Főváros néven) vázlatos alaprajza látható.

A város keleti részén fellegvár magasodik, amelyet Saladin szultán (1137/8–1193) a keresztes hadak ellen 1176–1183-ban építtetett. Saladin a város egészét is fallal kívánta körbe venni, a falnak azonban csak egy része készült el. Ennek maradványát láthatjuk a térkép bal felső részén, egy L alakú fogazott falként ábrázolva.