Az Elba-torkolat közelében, az Északi-tengerben fekvő Helgoland sziget évszázadokon át halászok és hajósok lakhelye volt. Ezeknek a hajósoknak a környező vizek, s az Elba-torkolat veszélyes partjainak pontos ismerete miatt, a középkorban és az újkor századaiban fontos szerepük volt a tengerjáró hajók révkalauzolásában és a folyón történő be- és kihajózásban. A sziget 1720-ban egy vihardagály következtében kettészakadt. Térképünk, amely az 1770–80-as években aktív Christian Pieter Wohlers keze munkája, ezt az állapotot ábrázolja. A térképet keretező két látkép, melyek a szigetet északnyugati irányból mutatják, érzékletes képet adnak a kicsiny szigetcsoportnak a földtörténeti triász korból származó, nagy keménységű homokkősziklájáról, melynek tetején és tövében a néhány tucatnyi épületből álló település elhelyezkedik.

Helgoland a térkép készítésének korában, az 1714 és 1807 közötti csaknem száz évben dán fennhatóság alatt állt, majd a 19. század eleje óta, a napóleoni idők francia, ill. az 1940-es évek végének angol megszállásait leszámítva német birtok. A sziget mind a mai napig kedvelt nyári üdülőhely.