A győri csata térképe (1809)
Bernhard Biller

1809 áprilisában utoljára hívták össze a magyar nemesi felkelést, a francia háborúk során immár negyedszer, amit azonban csak most először vezényeltek az ellenség elé. Az általános hadügyi helyzet arra késztette az Észak-Itáliában sikeresen harcoló osztrák csapatok parancsnokát, János főherceget (1782–1859), hogy a főerők megsegítésére Bécs alá siessen. A franciák által üldözött csapataival Pápa mellett egyesült a magyar felkelőkkel.

József nádortól (1776–1847) átvéve az irányítást, János főherceg július 14-én a Győrtől délre eső dombokon megkísérelte feltartóztatni a jelentős túlerőben lévő franciákat. A centrum ellen vezetett két francia támadást nagy elszántsággal sikerült ugyan visszaverni, de amikor a túlerőben lévő ellenség a szárnyakat támadta meg, a védelem hamar összeomlott. Igaz ugyan, hogy a balszárnyon álló, Mecséry János altábornagy vezette magyar felkelő lovasság futott meg elsőként, de a tényekhez hozzá tartozik, hogy nemcsak a katonák, de lovaik is gyakorlatlanok voltak, nem bírták az ágyúdörgést, miközben az akkori Európa legerősebb, s jelentős túlerőben lévő hadseregével küzdöttek. A főherceg hamarosan elrendelte az általános visszavonulást Komárom felé.

A vereség nemcsak azt tette lehetetlenné, hogy a sereg egyesüljön a Duna északi partján álló Károly főherceg vezette fősereggel, de azzal a következménnyel is járt, hogy a francia veszély miatt július 17-én a csak pár évvel korábban, 1802-ben alapított a Nemzeti Könyvtár legbecsesebb értékeit Budáról Nagyváradra kellett menekíteni.

Az itt bemutatott térképet Lipszky János (1766–1826) egészen új, korszakos jelentőségű Magyarország-térképére támaszkodva, Bernhard Biller (1778–1855) rajzolta és metszette, és Thaddäus Weigl (1776–1844) adta ki Bécsben.