A török terjeszkedésének következtében Győr a császári fővárost védő legfontosabb végvár és a dunántúli, majd győri főkapitányság székhelye lett. A kis területű középkori vár nem volt alkalmas arra, hogy feladatát betöltse, helyette korszerű bástyás erődöt építettek, mely a várost is magába foglalta. Az állandó török veszély miatt a kezdetben csak földsáncból álló új védővonal 1557-re elkészült, a következő lépés a földművek téglaburkolattal való ellátása volt. Az építkezés vezetői Francisco Benigno és Bernardo Gabelli hadmérnökök voltak. A szintén itáliai Pietro Ferrabosco (1512–1599) az 1561-es látogatásán több változtatást is javasolt, majd 1564-től maga vezette a munkálatokat, melyeket 1577-ben befejezettnek nyilvánítottak. Megjegyzendő, hogy ekkor azonban még hátra volt a várárok mélyítése, a külső védművek megépítése és a terep rendezése.

Ezek a munkálatok azonban jobbára elmaradtak, mégis amikor 1594-ben Szinán nagyvezír a város ostromába fogott, a falak mintegy két hónapig állták a meg-megújuló rohamokat, és csak mikor a vár védhetetlen állapotba jutott, s a felmentő sereg sem mutatkozott, adta át a parancsnok, Ferdinand Hardegg a várat a törököknek.

Annak érdekében, hogy visszaszerezzék az erősséget, 1598-ban Pálffy Miklós főkapitány és Schwarzenberg ezredes cselhez folyamodott. Éjszaka petárdával berobbantották a kaput, s embereikkel rárontottak az alvó őrségre. A visszafoglalás után jóval, 1661 és 1664 között, Francesco Wymes hadmérnök ezredes tervei szerint épültek ki a külső védművek a kiállított alaprajzon is látható módon. A térképet Nicolas Person (ca 1660–1710) készítette, és Quotidiani martis labores... című művében jelentette meg 1692-ben.