Comacchio, [1708].

Samuel von Schmettau

Comacchiot egykori alapítói a Pó folyó deltavidékén, a kiterjedt lápvidék kisebb-nagyobb szigeteire építették. A halászatból és sólepárlásból élő stratégiai helyzetű településért a középkorban Itália hatalmai között állandó vetélkedést folyt. Gótok, longobárdok, majd frankok birtokolták. 756-ban – frank adományként – lett először pápai tulajdon, majd a 13. században I. Rudolf király (1218–1291; uralkodott: 1273–1291) a ferrarai hercegeknek adományozta. A 16. század végétől ismét az Egyházi Állam birtokába került, és a pápaság megszűnéséig (1870), egy rövid időszakot leszámítva, az Olasz Királyság létrejöttéig ott is maradt.

E rövid időszakban, az ún. comacchioi háborúhoz kapcsolódóan készült térképünk is. Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború első éveiben elszenvedett veszteségeiért Rinaldo d’Este (1655–1737) modenai herceg a császártól a pápaság birtokában lévő Ferrarát és a Comacchio grófságot kérte. A császár, I. József (1678–1711; császár: 1705–1711) nagypolitikai céljai okán támogatta a herceg kérését, s hogy annak kellő nyomatékot adjon, csapatai élén a városba küldte Claude Alexandre de Bonneval (1675–1747) tábornokot.

Térképünk a De Bonneval tábornok által azonnal elkezdett erődítés-korszerűsítés eredményeit mutatja be, kiegészítve a környék lápvidékének melléktérképi ábrázolásával. A térképet az ekkor még fiatal Samuel von Schmettau gróf (1684–1751) készítette, aki a későbbiekben, előbb a császári, majd a porosz udvar szolgálatában fényes katonai és térképkészítői pályát futott be.

Azzal hogy XI. Kelemen pápa (1649–1721, pápa: 1700–1721) a császár legfőbb követelését teljesítve Károly főherceget (1685–1740) a Nápoly Királyság uralkodójának elismerte, a mintegy fél éves politikai és katonai konfliktus már 1709. januárban véget ért. A várost azonban az Egyházi Állam ténylegesen csak 1725-ben kapta vissza.