Bécs, [1715–1725].

Matthäus Seutter

Bécs városa az európai városok között kivételes helyet foglal el több száz éves folyamatos térképi ábrázolástörténetével. A város első, igaz, még vázlatos térképe, 1422-ből származik. A török támadás állandó veszélye a 16–17. században is tucatnyi térkép készítésével járt. A 18. század elején, az 1683. évi utolsó török ostrom utáni évtizedekben egy birodalom fővárosaként hosszú, mintegy 200 éves felvirágzás kezdetén is fontos térképek készültek a városról és az akkori elővárosokról.

Matthäus Seutter műve is egy, a városokról készült térképek történetében fordulópontnak számító felmérésre és az abból származó térképre támaszkodva készült. Leander Anguissola (1653–1720) és Johann Jakob Marinoni (1676–1755) olasz származású császári hadmérnökök, a kuruc csapatok portyáinak kártétele ellen 1704-ben az elővárosokat is védő falat, „Linie”-t épített, majd 1706-ban Bécsről és közvetlen környékéről a terület felmérésére támaszkodva, elkészítették 4 lapos, 1:5400 léptékű nagy pontosságú térképüket.

A város térképezéstörténetében mérföldkőnek számító alkotást a Seutter-i térkép, a méretarány-kisebbítés okozta egyszerűsítéseket nem számítva, hűen követi, sőt, annak keleti-északkeleti tájolását is átvette.

Bécset e térképek készítési idején, egészen a 19. század közepéig erődítések védték és a Duna is szabályozatlanul kanyargott a város határában. Jól látható, hogy az elővárosok szinte teljesen körbevették már a császári székvárost, ami jelzi, hogy a birodalom gyorsan fejlődő központja kinőtte már a középkori város falai adta szűk teret.