Az 1683. év sorsforduló a magyar történelemben, hiszen az ez évi török támadó hadjárat mintegy kiprovokálta Magyarország nagyobbik részének török hódoltság alóli felszabadítását. Nem először fordult elő, hogy a háborúban magyarok kerültek egymással szembe, egyik oldalon a Királyi Magyarország, másikon Thököly Imre Felső-Magyarországi Fejedelemségének, illetve az Erdélyi Fejedelemségnek a katonái.

Kara Musztafa (1634/35–1683) nagyvezír rosszul mérte fel az erőviszonyokat, amikor megindult Bécs ellen, ugyanis nem ismervén a törökök terveit, I. Lipót császár (1657–1705) és III. (Sobieski) János lengyel király (1674–1696) szövetséget kötöttek. A város tényleges körülzárása után, felismerve az őket fenyegető veszélyt, a német fejedelmek is észbe kaptak, így jelentős keresztény had gyűlt össze a császárváros felmentésére. A három hónapos ostrom során a török csapatok már több bástyába is befészkelték magukat, a védők súlyos aknaharcot folytattak, és végül az éhínséggel is meg kellett küzdeniük.

Szeptember 12-én, szinte az utolsó pillanatban, indultak meg a szövetséges csapatok a török tábor ellen. A Sobeiski vezette sereg a Bécs feletti Kahlenberg magaslatról leereszkedve fölényes győzelmet aratott a törökökön.

A térkép készítői Leander Anguissola (1653–1720) és Bartholomaeus Camuccius voltak. Anguissola 1680-ban lépett császári szolgálatba, részt vett Buda 1684. évi sikertelen ostromában, de itt dolgozott 1690–1691-ben is. 1692-től az alsó-ausztiai Landschafts-Akademie tanára, majd már mérnök-alezredesként, a bécsi Ingenieur-Akademie főigazgatója (1718–20). Jóllehet ő maga nem tartózkodott a császári székhelyen az ostrom során, de már ebben az évben elkészült ez a kiadvány, mely később számos alakban, önálló lapként és könyvmellékletként is napvilágot látott. Jelen példányt, egy hozzá tartozó magyarázat alapján Leopold Voigt (1650–1706) adta ki Bécsben, metszője vélhetően Domenico Rossetti (1650–1736) volt.